Pterosauria: Nem vagyok „repülő dinoszaurusz”
Felfogásunkban a dinoszauruszok voltak a Föld urai az ókorban. Természetesnek vesszük, hogy az akkori hasonló állatok mind a dinoszauruszok kategóriájába tartoztak. Így a Pterosauria „repülő dinoszauruszokká” vált. Valójában a Pterosauria nem is volt dinoszaurusz!
A dinoszauruszok bizonyos szárazföldi hüllőkre utalnak, amelyek képesek felegyenesedett járást felvenni, a pterosaurusok kivételével. A pterosauria csak repülő hüllők, a dinoszauruszokkal együtt mindketten az Ornithodira evolúciós mellékágához tartoznak. Vagyis a pterosauria és a dinoszauruszok olyanok, mint az „unokatestvérek”. Közeli rokonok, és két evolúciós irányzat, amelyek ugyanabban a korszakban éltek, és legutóbbi ősüket Ornithischiosaurusnak hívják.
Szárnyfejlesztés
A földet dinoszauruszok, az eget pedig pteroszauruszok uralták. Egy családot alkotnak, hogyhogy az egyik az égen van, a másik pedig a földön?
Kína Liaoning tartományának nyugati részén egy összenyomott, de törés jeleit nem mutató pteroszaurusz petesejtet találtak. Megfigyelték, hogy a benne lévő embriók szárnyhártyái jól fejlődtek, ami azt jelenti, hogy a pteroszauruszok születésük után hamarosan repülni tudnak.
Számos szakértő kutatása kimutatta, hogy a legkorábbi pterosauria a Scleromochlushoz hasonló apró, rovarevő, hosszú lábú szárazföldi futóállatokból fejlődött ki, amelyek hátsó lábain hártyák voltak, amelyek a testükig vagy a farkukig terjedtek. Talán a túlélés és a ragadozás szükségessége miatt a bőrük nagyobb lett, és fokozatosan szárnyakhoz hasonló formát öltött. Így fel is lehetett őket hajtani, és lassan repülő hüllőkké fejlődtek.
A fosszíliák azt mutatják, hogy ezek a kis fickók eleinte nemcsak kicsik voltak, de a szárnyak csontszerkezete sem volt nyilvánvaló. Lassan azonban az ég felé fejlődtek, és a nagyobb szárnyú, rövid farkú repülő Pterosauria fokozatosan felváltotta a „törpéket”, és végül a levegőben is uralkodóvá váltak.
2001-ben Németországban felfedeztek egy pterosauria fosszíliát. A fosszília szárnyai részben megőrződtek. A tudósok ultraibolya fénnyel besugározták, és kimutatták, hogy a szárnyai egy bőrhártya, vérerekkel, izmokkal és hosszú rostokkal. A rostok tartják a szárnyakat, a bőrhártya pedig szorosan összehúzható, vagy legyezőszerűen hajtogatható. 2018-ban pedig két Kínában felfedezett pterosauria fosszília kimutatta, hogy ezeknek is volt primitív tolluk, de a madarak tollaival ellentétben az ő tolluk kisebb és pihésebb volt, ami a testhőmérséklet fenntartására szolgálhat.
Nehéz repülni
Tudtad? A talált fosszíliák között a nagy pteroszauruszok szárnyfesztávolsága akár 10 méterre is megnőhet. Ezért egyes szakértők úgy vélik, hogy még két szárnyuk esetén is, egyes nagy pteroszauruszok nem tudnak olyan hosszú távon és távolságra repülni, mint a madarak, sőt egyesek azt is gondolják, hogy talán soha nem is fognak tudni repülni! Mert túl nehezek!
A pterosauriák repülési módja azonban még mindig nem egyértelmű. Egyes tudósok azt is feltételezik, hogy a pterosauriák talán nem úgy siklottak, mint a madarak, hanem szárnyaik egymástól függetlenül fejlődtek ki, egyedi aerodinamikai szerkezetet alkotva. Bár a nagy pterosauriáknak erős végtagokra volt szükségük ahhoz, hogy felemelkedjenek a földről, a vastag csontok túl nehezékké tették őket. Hamarosan rájöttek a megoldásra! A pterosauriák szárnycsontjai vékony falú üreges csövekké fejlődtek, ami lehetővé tette számukra, hogy sikeresen „fogyjanak”, rugalmasabbá és könnyebbé váljanak, és sokkal könnyebben tudjanak repülni.
Mások szerint a pterosauria nemcsak repülni tudott, de sasokhoz hasonlóan lecsapott, hogy halakra vadásszon az óceánok, tavak és folyók felszínéről. A repülés lehetővé tette a pterosauria számára, hogy nagy távolságokat tegyen meg, elmeneküljön a ragadozók elől és új élőhelyeket alakítson ki.
Kawah Dinosaur hivatalos honlapja:www.kawahdinosaur.com
Közzététel ideje: 2019. november 18.